NEHÉZ IDŐK
Az idő mintha csúfot űzött volna. Tavasz fénylett az októberi napokban, a rózsafákon egy-két kései bimbó pattant, s az aranybarnába borult erdő alig hullatta leveleit. Langyos szél fodrozta a Hernád vizét, a parton őgyelgő gyerekek egy szál ruhában hancúroztak, s ha a csősz eltűnt a lombok közt, egykettőre a vadgesztenyfák alatt teremtek, s a legkövérebb gesztenyéket parittyázták le a fákról. Hasadtak a burkok s a politúros vadgesztenye pörgén koppant a fejükre. Szabó Misi meg a kis Pákh már reggel óta ezt szorgalmazták, Feri Bodorral meg Koltayval mászkált az utcán, mindennap ilyen idő tájt mentek nézni, hogy vajon lesz-e már holnap előadás… De előadásról szó sem lehetett, az iskola tele volt szalmazsákkal, nemcsak az osztály padlóját szórták tele szalmával, de még a folyosóko
