VIHAR A TÉRKÉP MIATT
A padokból messziről lóg ki a fiúk lába. Némelyik olyan nyakigláb, hogy legjobban tenné, ha szépen felsodorná és zsebre gyűrné a lábát, mert különben nem tudja hová rakni. Ha előre nyújtja, az előtte ülő nem tud felállni, mikor felelésre szólítják, ha oldalt dugja ki, akkor a fel-alá sétáló tanár urak akadnak belé. A kis Pákh Pisti úgy oldja meg a dolgot, hogy egyszerűen maga alá kapja a lábát, s ráül, mint egy török basa.
– Nem ránk szabták ezeket a pöttöm padokat – mondja Feri, mert vágja a gyomrát a szűk pad, a könyökét meg úgy beveri mindig, hogy egész elzsibbad belé.
– Elemista pulyáknak csinálták, nem gimnazistáknak!
– Úgy is van – szólal meg Koltay Jancsi. – A mi hajdani iskolánkat, a premontrei gimnáziumot elvették tőlünk. Csehszlovák diákok tanulnak benne.
