– Jó voltam? – csodálkozik Sárika. – Mindig figyelmeztess, ha jó vagyok. Fogalmam sincs, hogyan kell jónak lenni. Te tudod?
Javában zuhogott az eső, mire Feri visszajött. Az ég egyetlen óriási vaslemeznek látszott, mely néha megdörrent, zengett, mintha éppen kikalapálnák.
– Szerencséd van! – kiáltotta Feri messziről.
Sárika eléje szaladt, fürdőköpenyt dobott a vállára. – Bújj be gyorsan, ledörzsöllek. Egy csepp víz se folyt be hozzánk. Árkot ástam a sátor köré a legnagyobb zuhéban! Azt mondod, szerencsém van? Kaptál parányt? – A zsebébe kotort, papírzacskót húzott ki onnan.
– Gaboux ragaszkodik hozzád.
Sárika kezében megállt a zacskó. – Honnan veszed?
Feri érzi, hogy Sárika visszatartja a lélegzetét. – Mama mondta. A Kultúrkapcsolatoktól kerestek, üzenetet hagytak részedre.
– Mit üz
