– Még bepótolhatod. Gyere, ússzunk egyet. Feri a Dunába vetette magát. Egy sétahajó siklott a Dunán, a hajó fara széttaszította a vizet, éket hasított belé, dombos hullámokat vert fel. Ferit hátba kapták a hullámok, felemelték, átcsaptak rajta, nem látott mást, csak valami ezüstpermetet, szitáló gyöngyházfényt. Majd egy piros kis folt szúrta át a gyöngyházfényt. – Megvan! – kiáltotta a piros kis folt, beléje kapaszkodott, majd lehúzta.
– Vigyázz, megfojtasz! Mi van meg?
– A csiga! Megtaláltam. A csiga, amit elhajítottam. Megkerestem, bevittem a ponyva alá.
– A háza persze eltört.
– Legalább ne szomoríts. Úgy nézett rám azzal a bánatos csigaszemével. Lecsót főzünk ebédre, jó lesz?
Amikor kifeküdtek a partra, Feri azt kérdezte. – Édesanyád miket szokott énekelni?
– Mindenfélét. – Sárik
