Egy fekhelyet be lehet állítani. Ha másképp nem megy…
– Mama… – Feri a kabátjába bújik, megáll előtte. – Mama… úgy félek, hogy rossz lesz magának egyedül.
Akár a mesében… tudta ő, érezte. Most az jön… ismeri a fiát. „Tizenhárom fodor van a szoknyámon” – hallja a saját hangját, ahogy feltartott állal dalolja.
– Találok én magamnak munkát.
– Jöjjön velünk – szól közbe Sárika. – Ha meglátja a lakást, nem fog visszakívánkozni ide. – S még mielőtt felelhetne neki, a konyhába szalad, onnan kiabál be: – Későn jövünk haza, nehogy megvárjon!
Feri már az ajtóban áll, amikor megkérdi tőle. – És mikorra gondoljátok?
– Mit, édesanyám?
– Hát… az elmenést.
Most fogja mondani Feri: „Maga nélkül nincs elmenés.” Minden lábujjhegyre áll benne, előrehajlik, hogy egyetlen szót el ne veszítsen.
– Leltá
