– Szóval, szereted?
– Tudnám szeretni! – Juli szája szélesre szaladt. – Csak ne volna olyan marha neve! Sehogy se áll rá a szám. Ha szólítani kell, muszáj röhögni! Nem állom meg röhögés nélkül. Úgy hívják, hogy Elemér… Elemér! – csapott magasra a hangja. – Hogy vigyek haza egy Elemért?
Sárika felficánkolt, nem bírt magával.
– Szólítsd Jóskának!
– Még mit nem! – fújta fel a képét Juli.
– Ferinek is hívhatod – mondta Sárika nagylelkűen. Hirtelen elkomolyodott, s mutatóujjával a homlokát bökdöste. – Te… nem valami osztályidegen ez? A neve után… olyan burzsuj neve van. S ráadásul sofőr. A sofőrök közt mindenfélék vannak. Semsey grófnő öccse is teherautót vezet. A büfévállalat sofőrje pedig katonatiszt volt, kapitány.
– Hát ez se nem gróf, se nem kapitány – csikkant meg Juli a nevetéstől.
