– Gondolkozz csak. Nem te találtad ki.
– Én találtam ki. – Sárika lehajtotta a fejét. – Mert mindenki olyan büszke rá, hogy paraszti sorból jöttem…
Bogyó Julit az utcán fogta el Sárika, majdnem egymásba szaladtak. – Te vagy az, Juli? Jaj, te! – s úgy ölelgette, szorongatta, alig akarta elengedni.
Juli falujabeli lány volt, jól megtermett, vaskos, minden feszült rajta, mintha szűkre szabták volna a bőrét. – Mutasd magad! – Hagyjál már! – De Sárika nem hagyta, belecsimpaszkodott, mindketten egyszerre beszéltek, egymás szavába vágva, azt se tudták, hogy hozzák be azt a két esztendőt, amióta nem látták egymást.
– Dehogy akarok én Pesten ragadni! Csak amíg összehozom a stafírungot!
– Pedig csak itt jó! Itt jó igazán! Jóska? Még mindig Jóska?
Ahogy Feri belépett a konyhába, valami titokzat
