A lámpát már körülcsavarták fekete krepp-papírral. Most ott ültek a szürkére fakult teremben, lobos szemekkel, összetörve. A fejfájós kislány vizes kendőt csavart a homlokára.
– Amikor megtudtam, hogy meghalt… itt szúrt a fejembe… meg itt… és azóta is.
– Csirke is sírt. Láttad? Még sohasem sírt, mióta itt vagyok.
– Szerette Zsuzsit. Nem mutatta, de belül…
A kis Fuszek imádkozik. Szájába csorog a könnye, beszippantja, és azt mondja: ámen.
– Anna néni bent volt nála. Én kértem az Öreget, hogy engedjen be minket is. A mosónő is bent volt, meg a portás felesége.
– Ma egy hete itt ült, ahol te, és kötött. A fél harisnyája megvolt már.
– Amikor visszajött, láttam rajta valami furcsát. Szóltam is neked.
– Milyen szép volt! Amikor kibontotta a haját, ahhoz a képhez hasonlított, amit ott lá
