12
VARSA kinyitja az ebédlő ablakát. A léghuzat felduzzasztja a függönyszárnyakat, falhoz csapkodja őket, lefújja az asztalról a papírszalvétákat. Laci telefirkált szalvétája megfordul a levegőben, egy pohárhoz csapódik.
Le kéne feküdni… Hajnal lesz lassan. Az ágyneműje bennmaradt Márta szobájában. Amikor becsukta a vendégek után az ajtót, a kulcs csikorgására az ajtónyílás hüvelyknyi fénye kialudt, mintha Márta ezzel a hirtelentámadt sötétséggel válaszolna. Ha most benyit… ha „ráadásul” még be is nyit – Márta így fogalmazná… – reggelig gyötörnék egymást. Elölről kezdenék újra és újra. És soha nem találkoznának, akár a párhuzamosan futó vonalak.
Majd csak elalszik. Feje alá gyűr egy díványpárnát, magára teríti fürdőköpenyét.
Hűvös a szoba, az éjszakai március kíméletlen, csípős. Bezúdu
