3
ALIG LÉPTEK KI a kapun, kivágódott szobájuk ablaka és Öcsi szelíden, szőkén hajolt ki rajta.
– Anyu–u, ugye, ha Bori megbetegszik, én játszom a labdájával?
– Nem betegszem meg! –, sivította Bori keresztül az öccse fején. – Ő betegszik meg! Te! Igenis, te!
Jutka vállával tolta szét a fejüket, tömören gázolva közéjük, mint egy tank. – Én alszom az anyu ágyában! Én alszom az anyu ágyában! –, darálta diadalmasan s utána csattanás, csörömpölés hallatszott.
– Egyszer mégiscsak megrakom őket – jegyezte meg Laci jóleső mosollyal s a feleségébe karolt, aki habozva lépegetett mellette, készen arra, hogy visszaforduljon.
– Szétszedik a házat! Mamának nem fogadnak szót – mondta nyugtalanul s az orra hegyét tapogatta, mert érezte a sebtiben felrakott púdert rajta. – Nem nagyon fehér az orrom? –
