Autumn
Tíz évvel ezelőtt
– Nagyon szép ajándékot adtál Lenának! – szólalt meg váratlanul egy mély hang.
– Jézusom, de megijesztettél!
– Mióta üldögélsz itt?
– Nem tudom – vontam meg a vállamat. – Nagyjából húsz perce.
A hátsó udvarban koromsötét volt, de felismertem a hangot. Braden Erlich. Apám legkedvesebb üzlettársának a fia. Bocsánat, apám legújabb üzlettársának a nevetségesen jóképű fia.
– Elromlott a világítás? – kérdezte Braden. – A mozgásérzékelő világítás?
– Én úgy tudom, nem.
Braden egy pillanatig hallgatott.
– Akkor húsz perce meg se moccansz?
Elmosolyodtam a sötétben.
– Ez amolyan hobbi nálam. Szeretem kivárni, hogy meddig tudok mozdulatlan maradni, amíg a mozgásérzékelő észre nem vesz.
– Mennyi a rekordod?
Hangjában némi vidámságot érzékeltem.
– Huszonhat perc.
