ARANYOSKA
Tulajdonképpen sétálni kéne a gyerekkel, gondolta nagymama, de hát ki bír annyit mászkálni. – Ha jó leszel, Katika, beülünk abba a szép nagy kertbe. Oda… oda, ahol az a zöld kerítés van.
– Nyári vendéglő – mondta Kati, s lehúzgálta a kötényét, amelybe két kis csibe volt hímezve.
– Nyári vendéglő – ismételte a nagymama, s vágyakozva pillantott a lombok közül kivillanó tarka abroszokra. A kislány előreszaladt, alig tudta követni. Egy pillanatig habozott, rászóljon-e. Csupán a rend kedvéért… De ahogy elhelyezkedett a hűvös szögletben, a hátát kényelmesen megtámasztotta, már csak az járt az eszében, hogy jó hideg sört fog inni, frissen csapolt sört, egy egész korsóval!
– Mit rendeljek neked? Haboskávét? Olyan diós izét? – kérdezte a kislányt, aki előrenyújtott ajakkal fújta ki sz
