AZ A SZERENCSÉTLEN PETRÓNÉ
Mariskát a mosónő azzal ajánlotta, hogy nem azért, mert a földije, de ilyen asszonyt manapság nem kapni! Nemcsak tiszta és megbízható, de szerencsétlen is, és a szerencsétlenek mind igen dolgosak.
Egy napon aztán elhozta Mariskát. Születési adatai szerint negyvennyolc éves volt, de külsejéből nehezen lehetett a korát megállapítani. Olyan volt, mint egy lerágott csirkecsont. Vékony szálú, tapadós haját mintha por lepte volna be. Alsókarján madzagnyi sötét ér feszült. A fáradtság jócskán beleásott már az arcába. Akadozva mesélte el, hogy huszonöt év óta él a férjével, egy részeges bitanggal, de nem bírja már tovább!
– Ütötte, verte! – segített neki a mosónő.
Mariska bólintott.
– Mindenét elitta!
Mariska szívott egyet az orrán.
– Az egész falu úgy hívja Maris
