Öt napig tartott az út a Dunáig.
Valamivel alább érték el a folyó keleti ágát, és Ara megértette: most északra kell menniük. A túlparton magasodtak a hegyek közvetlenül a folyó mellett, és tudta jól, hogy Bors dereglyéje az alatt járja át a folyót. Tomaj gondozta a lovakat, Ara segített neki. Azt ettek, amit találtlak, igaz, Tomaj kétszer lőtt egy-egy nyulat, de nem volt bográcsuk, sem nyársuk, aztán addig ügyeskedtek, míg némi tűz fölött sikerült megsütni a zsákmányt. Sejtették, hogy üldözik őket, bár remélték, az üldözők nem lehetnek ilyen közel, nem láthatják meg esti tüzük lángjait. Hiszen Balambér úr már kihirdette – éppenséggel a saját első asszonyának is – a szándékát. Vajon mit mondhatott másnap, hová lett az új felesége?
Mindenesetre úgy feküdtek le, hogy ha támadás érné őket, v
