– Ihol ni, sárgulnak a levelek.
Iboly mondotta ezt. Egy kis dombon állottak a Duna keleti partján. A Megyer törzs nyári szálláshelye ugyan távolabb volt, de a fejedelem kis kísérettel eljött ide. Most nem igazságot tenni hívták, sőt nem is hívták. A dunai halászokkal akart találkozni, kik tavaszidőn izentek érte: ha arra jár, szívesen látják. Ezért hozta magával a családot is, Ibolyt, és fiát, Fajszot. Kit nem lehet „fiúnak” nevezni, hisz rég felnőtt. Sőt asszonyokat hozott a házához.
Idefelé jövet, amikor az élen járó két lovas, az előőrs mögött lovagoltak csöndesen, Fajsz elmesélte:
– Ahogyan egyszerre vettem el asszonyaimat és fogadtam bé őket jurtámba, úgy egyszerre lettek az enyémek is… – kicsit zavartan pillantott Ibolyra, ám az anyja tiszta tekintetével találkozott a szeme. Iboly
