– A Honban most nagy hó lehet – vélte valaki a félhomályban. Bars tizedes becsukta a szemét és maga elé képzelte a Dunának partját, ahol felnőtt. Ilyenkor szokott kimenni halakat fogni, avagy akár nyíllal levadászni. A vesszők végére vékony zsinórt kötött, így a préda nem szökhetett el, még aznap délelőtt fazékba vagy serpenyőre került. Eszébe jutott az anyja, Virág is, szinte hallotta a szavát: „Vigyázz magadra, fiam!” Hát vigyázott, most is, itt is.
A pirkadat hamar véget ért. Kürt szava állította talpra a később ébredőket. Amikor mind talpra állottak, a hadnagyok kezdték őket sürgetni. A tizedesek kis zsákkal mentek a hadnagyokhoz, kik tizenegy lepényt adtak minden tizedesnek, merthogy ennyi katonájuk vagyon. Nehezen indult a reggel, hűvös volt.
– Mi legalább nem fázunk – így egy kato
