Az igricek hajnalig daloltak. A kobzosok sem adták alább, így aztán a lantoknak pengése már belenyúlott az éjszakába. Sőt a kitartóbbakat a nagy akolban érte a hajnal. Odakünn hűvös volt, idebent pedig laposra rakták a tüzeket, és készenlétben állottak a vízzel teli dézsák, ha egy-egy kósza szikra meggyújtaná a nádtetőt. A szolgák lelkére kötötték: csínján a lángokkal. Az ökör alá, mit délután levágtak és egyben kezdték sütni, odakint raktak egy nagy tüzet, távol az akoltól, mi most mulatság helye lett.
Az emberek a földre rakott nemeztakarókra telepedtek. Az egyik oldalon ettek, a másikon táncoltak. Csak a legények ropták egy ideig, a dalnokok nemegyszer erősen a húrok közé csaptak. Később, ahogyan fogyott a kumisz meg a bor, úgy emelkedett a hangulat. Aztán amikor a szolgálóleányokat is
