– Ihol gyünnek e!
Ara kiáltása messzire hangzott. Éppen csak az nem hallotta meg, akinek szólott a kiáltó: Ernye mester a sok kovácsolástól, a kalapács és üllő perlekedésétől nagyon rosszul hallott. Sokszor mutogattak neki, ha lehetett.
Hát most hiába mutogattak, mert verte az üllőt teljes erőből. Apor még szította a tüzet, de a keze megállott, a lángok lekushadtak a parázsra. Nem izzott már az sem úgy, mint kéne – Ernye hát előbb a fiára pillantott: mi van? Csak utána követte Apor tekintetét.
Ama Bodony poroszkált az úton, ám nem volt egyedül. Mögötte egy kisebb, láthatóan szelídebb lovon egy fiatal lány ült. Szépen megülte a lovat, látszott, hogy nyereghez szokott. Mire Ernye szólott volna, a házból kiszaladt Virág. Az imént ő kiáltott, de a két kovács a maga keltette zajban nem hallo
