A JÓKÉPŰ IFJÚ
(Jósika Miklós)
Szorgalmas emlékezők vagyunk. 1965-ben illő kegyelettel, okosan megemlékeztünk arról is, hogy Jósika Miklós éppen száz éve halt meg. Amit ilyenkor el kell mondani – elmondódott. Hogy ő írta az első olvasható magyar regényeket. Hogy mestere és példaképe Walter Scott volt. Hogy amikor az Abafi megjelent, Szontagh Gusztáv így kezdte kritikáját: „Uraim, le a kalapokkal.” Az emlékezők ismét leemelték a kalapjukat, majd megírták: igaz, hogy Jósika történeteit a romantikus festőiség, a külsőséges ábrázolás és legtöbbször az élvezhetetlen erkölcsi célzatosság jellemzi, de néhány regénye még mindig érték, s a legjobbakat ma is meg kellene jelentetni.
Hogyan hozakodhattam volna elő ebben az oratóriumi hangulatban a tiszteletlen különvéleménnyel: Jósikát feltámaszthat
