Egyiptomi cigarettáért nyúlt valamelyik fiókba, és csak akkor folytatta, amikor már füstölt a trombitás Figarója.
– Tündérpalota volt a Mátyás-templom belseje. Odafent óriási csillárok és fehér tűzkörök, lent gyémánt diadémok, gyöngyök, ékszerek. Nem is fény világította meg a főhajót, inkább valamilyen sűrű csillagporzás. A koronázást most nem mondom el, nem fontos. Csak a végét. A végén Tisza István kilépett a szentély szélére, sötét díszruhában állott ott, felemelte a karját, Éljen a király, kiáltotta háromszor, és meglengette fekete kalpagját. Ez nagyon hatásos volt.
Szóval véget ért a koronázás, és már csak a befejező templomi aktus következett, az aranysarkantyús lovagok avatása. Előbb a nagy nevek jöttek, a nagy gálák, azután az én embereim. Tudniillik úgy határoztak, hogy a háború
