Tizedik Fejezet
MacGil a lakomaasztalnál ülve tekintett le alattvalóira. Az asztal egyik végét ő foglalta el, a másikat McCloud király. Kettejük között jutott hely a két klánt képviselő százaknak. Már órák óta tartott az esküvői vigalom, mire végre enyhült a lovagi tornából megmaradt feszültség. Ahogy azt MacGil sejtette, a férfiaknak csak bor és étel – meg nők – kellenek, és máris elfelejtik nézeteltéréseiket. Most úgy ültek egy asztalnál, mint a bajtársak. Egyébként ahogy végignézett rajtuk, már ő sem tudta megkülönböztetni a két klánt.
Úgy érezte, elégtételt kapott: mesteri terve végül is bevált. Sikerült neki, ami ősei hosszú sorának nem: egyesítette a Gyűrű két felét, és ha nem is barátkoztak össze, legalább békés szomszédok lettek. Luanda lánya látható örömmel karolt bele új férjéb
