Bors egy ideje figyelte őket.
Igaz, messze voltak, a folyó nyugati partján közeledtek. Azt is látta, hogy az a két lovas, akik a kis csapat élén haladtak, bizonytalan. Követték a keréknyomokat, miket parasztok hagytak itt. Vagy azt a kisebb rúdra szögezett evezőt, amit Bors tett ki, hogy a révet jelezze? Mindenesetre három taliga jött és négy vagy öt lovas. Meg gyalogos emberek is jöttek, igen lassan. És nagyon közel egymáshoz. Bors úgy hitte, éles a szeme, akár a sólyomé, de még nem látta a részleteket. Igaz, nem is arra figyelt. Eljönnek-e a partig, és jeleznek-e neki, hogy menjen át értük a dereglyével? Már szólította a segédjét, a morva ácsmester fiát, Jant.
Meredten állt a parton, vagy százölnyire az érkezőktől. Az élen haladó lovas jól tudhatta, hová érkezett, szeme pásztázta a más
