Úgy tudták, Nyék közöttük a legidősebb. Törzse nevét viselte immáron legalább ötször tíz esztendeje.
Az ősz fejű öregre bízták társai, hogy vezesse a tanácskozást. Árpádról nem sok szó esett, mégis, valahogy úgy érezték mindahányan, mintha itt lenne. A hetedik törzsfő helyét üresen hagyták. Ám lehet, hamarosan oda ültetnek valakit? Hisz ma itt ezért gyűltek össze.
Tarján vezér emelte fel kezét, hogy jelezze, szólni kíván. Nyék rábólintott. Csönd lett közel és távol. Tarján hangja messzire elhallatszott.
– Nem oly nehéz, mi ma ránk vár. Mindannyian emlékeztek, hogy abban az első vérszerződésben, mit a mai napig ti is, én is, és mindenki más érvényesnek és fontosnak tart, az elején kimondatott. Az akkori hét vezér egyetértett abban, hogy „Mindig Álmos vezér ivadékából lészen vezérünk.”
„
