Ama tél meglepően enyhe volt.
Kik azt hitték, ismét jegesre fagyott hó borítja a földeket és erdőket, sok fa ágait tördeli meg a nagy súly és fagyott madarakat találni minden csikorgó hajnal után – azoknak nem lett igazuk. Az esztendőt bevégző Álom hava sem lett olyan, mit neve után várhattak volna. Nem lepte el a vidéket a nagy és mély hó, nem borította el a csönd a tájat, mit néha tört volna meg a csikaszok üvöltése. Mert azok sem találtak maguknak élelmet a vadak között.
Mire eljött az új esztendővel beköszöntő Fergeteg hava, enyhült is az idő. Nem öntöttek ki a folyók, csak patakok lettek az erekből és közepes folyók a patakokból. A tél hiánya becsapta a természetet is, itt-ott rügyeztek a barkák a folyóparti füzesekben, néhány aranyszínű bokor majdhogynem virágot vetett.
Az igazi t
