A táltos bizalmatlanul méregette a másik férfit.
Ugyan hallottak egymásról, de még nem találkoztak. Kerka táltos körülnézett. Járt korábban is Csepel szigetén, volt ihol, Árpád vezér szálláshelyén. Tudta, mi a feladata, a tűz már pattogott. Leszúrta a póznát, rajta a fehérre aszott lókoponyával. Kis segédje, a „fiú”, ahogyan magában nevezte, szolgálatkészen várta parancsait. A táltos beöltözött, bár a medvefej alakú süveg, mi egész fejét takarta, a fűben hevert mellette. Így is melege volt a szőrmékben.
A gyógyító csendesen állt a közelben, nem szólt. Jókora tarisznyája tele volt gyógyfüvekkel. Őt is Árpád miatt hívatták. Amúgy valahol a hegyek között lakott, hallotta a táltos, hogy két napig ment a futár csak odafelé, míg rátalált, és a visszaút sem volt rövidebb. De most itt van. Egy i
