Kizöldültek a mezők, itt-ott megbarnult a föld, merthogy felszántották. Ökrök ballagtak a faeke előtt, izmos férfikarok szorították az ekét minél mélyebbre. A szeszélyes Szelek hava hamarosan átfordult Ígéret havába, amikor a tavaszidő már-már összefutott a nyáridő elejével. A folyók visszatértek medrükbe, a távoli hegyek hatalmas testét szőrként borították az újra kizöldült erdők. Az állatok szaporodtak a karámokban, és odakünn a szabad mezőkön is. Ligetes erdők mélyén kicsiny őzgidák csodálkoztak rá a lombos világra, a naptól meleg mezőkön ürgék soha véget nem érő nemzedékei szaladgáltak. Némelyik patakot hódok zárták el, másutt vidrák halásztak a tavakban. Tavaszidőn megjöttek dél felől a vándorló madarak, a gólyák csapatostul fészkeltek a magasabb fákon.
Csepel szigetéről indultak. A
