– Mondd a nevedet!
– Barsa vagyok Nyék törzséből.
– Győr vagyok a megyeriek közül.
– Ják vagyok, elhalt apám Miskolc vala.
– Az én nevem Tét a Vojk nemzetségből.
– Szolnok vagyok.
– Tomajnak hínak.
– Káta vagyok a Bogátradványok közül.
– Csolt a nevem, a Kürt nemzetségből.
A férfiak sorban béjöttek. Odakünn perzselt a hőség, de a jurta nemezzel burkolt falai ahogyan télen a meleget bent tartották, most a hideget vigyázták idebent. Mindenki a földre ült, hátát – ha szerette a kényelmet, avagy kora miatt volt rá szüksége – a falnak támaszthatta. A nemezlapok mögött erős, mélyen leásott cölöpök tartották a falakat és a tetőt, minek közepén emberderéknyi lyukon áradhatott ki a tűzhely füstje. Ám ebben a hőségben aki csak tűzhelyre gondolt, idebent is melege lett. Kik lóháton jöttek né
