– Mi hír a magyarokról? – kérdezte a herceg. Megborzongott. Érezte, hogy ez a hideg a falakból árad. Nem jó szívvel gondolt vissza az őseire, akik szinte a kőhegybe faragták-vésték ezt a várat. Kívülről impozáns, csupa szürke kő, sziklahegyen áll, és nehezen megközelíthető. Egyetlen keskeny út vezet fel, és igen meredek. Ha a parasztok élelmet hoznak fel, a szokásos két ökör helyett négyet kell egy-egy tömör fakerekű szekér elé fogni, máskülönben nem jutnak fel ide.
– Még semmi, apám – felelte a fia, Konrad. Míg az apa testes volt, sőt kövér, a fia inkább cingárnak tűnt mellette. Igaz, tizenhét tavaszt látott, de kezdett férfiasodni. Ugyan lovagi tornára nem jutott el, ami nem csoda, ezen a vidéken háromesztendőnként rendeztek ilyesmit. A völgyben van a város, ami a herceg birtoka, meg va
