Ernye a nagy zajban nem hallott semmit, csak amit maga keltett a kalapáccsal és az üllővel. Patkókat készített, egy vitéz járt nála tegnap alkonyatkor, ő pedig másnap délre ígérte a patkókat. Addigra hozza el „mezítlábas” lovát a katona, és az állat mind a négy lábára kap. Tudta a kovács, hogy mekkora lova van a vitéznek, olyan, mint az itteniek. Kicsi, erős, a patái nem akkorák, mint az olykor napnyugot felől behozott zsákmányolt lovaké. Különösen amiket a frankok használnak, no, hát azok patáira jóval nagyobb patkókat kell illeszteni. Fontos dolog ám a patkó! Ernye mondja is mindig minden férfiembernek, hogy a ló patkó nélkül olyan, mint az ember mezítelen talpa, biz’ könnyen sérülhet.
Mégis, van sok törzsbéli lovas, nem csak harcosok, kik úgy vélik, a patkó afféle idegenek utánzása, az
