Gede fia Ernye, a kovács, kezébe vette az üllőt.
Nem volt könnyű felemelni, és tudta jól, az üllő nem lehet könnyű. Éppen az a dolga, hogy a legnehezebb legyen minden szerszáma között. Szilárdan álljon a földön avagy az állványon, a földbe ásott tuskón, hogy kényelmes magasságban legyen. Ne túl magasan, hogy ha ütni kell rajta a forró vasat, a mester a kezét jó magasra emelhesse. Számos ilyen dolog van ebben a mesterségben, amit azok tudnak, kik művelik. Ernyét az apja, Gede tanította meg mindenre, és ha lészen fia, a kovácsolásnak mestere lészen, ebben bizonyos volt.
Hogy nem maradnak ketten a feleségével, az már-már bizonyos volt, hisz Virág nemsokára világra hozza a gyermekét. Valamelyik isten, legfőképpen a Nagyisten csak segít, gondolta Ernye. Látta is asszonyát, ki segített felrakn
