– Hogy mi az idő, felség? Nem könnyű a kérdésed. Az idő nekem némelykor olyan, mint valami folyó, mi mindig ugyanúgy foly, se nem lassít, se nem nől sodrása. Én meg egy sajkában ülök rajt’, nincsen evezőm, nincsen horgonyom. Máskor meg egy malom lapátkerekéhez hasonlítom.
– Malom?
– Igen, a forgás végett.
– Forgás?
– A Nap felkél, aztán lenyugszik. Mindig, újra és újra. A hetek sorjában követik egymást. Hétlapátos kerék, a vasárnap lapátja után újra a hétfő lapátja fordul víz sodrata alá. Amint a hónapok is kerengenek egymás után, amint mindig ugyanképp forognak egymás sarkába. Meg persze az évek…
– Értem. Figyelemre méltó elképzelés. Tehát az idő állandó… mégis ismétlődő.
– Állandó. A forgás is állandó annak ellenére, hogy ismétlődés. Az árnyékok, felség. Nézd meg az árnyékokat. Min
