A pajzson a vérmaszattól alig volt felismerhető Esztragam oroszlánja…
Felemelte hegyével földön pihentetett kardját, hogy hüvelyébe tegye, ám mozdulata félúton elakadt. Tétován szétnézett, mibe törölhetné meg a pengét. A bezúzott homlokú litvai köntösére esett a választása. A felhasított gyomrú közelébb volt ugyan, ám annak gúnyáján nemigen akadt száraz, szabad hely.
Átlépett a lába előtt heverő Bebek-vitéz tetemén. Futó pillantást vetett képére.
Jól ismerte. Ládi Antalnak hívták. Feleség és kilenc gyermek várja odahaza Rozsnyón. Isten irgalmazzon lelkének, nyerjen bebocsáttatást a Mennyeknek kapuján!
Mire úgy-ahogy megtisztogatta a kardot, visszatért az élet baljába. Levette sisakját, posztósipkáját, megrázta csatakos üstökét. Jó lett volna, ha ki tudja törölni szeméből az izzadságot,
