Beh’ jó volna beléje szállani, beh’ jó lenne elmerülni benne! Felrepülni, belésüllyedni, hagyni, hogy a pokol tüze eméssze el ezt a haszontalan, igazságtalan világot.
Hívja a fény, hangtalan, hallhatatlan. Hívja.
Jer’ Géza, itt békére, boldogságra lelsz!
Jer’ Géza, itt békére, boldogságra lelsz!Küszködő, elfúló sóhaja egyben a legutolsó lehelete:
– Megyek, Istenem…
Mintha a Hadak Ura erre várt volna csak, az ő lelkének áldozatjára, a csata robaját szétszabdalják a lengyel könnyűlovassággal támogatott kunok tülkeinek búgásai, majd rá tüstént a rejtekükből elővágtázó nehézpáncélosok termetes németalföldi paripáinak dübörgése. Az oldalba kapott litvánok nyakába nyílzápor zúdul, sokuk annyira megzavarodik, hogy nem emeli feje fölé kerek, bőrrel vont könnyű fapajzsát. Mint mikor jégeső ver
