Uros István annak idején – mikoron Dusán néven kikiáltotta magát bizánci császárnak és szerb cárnak12 – fejbe vette, hogy a tejfelesszájú Anjou Lajos magyar király fennhatósága alá tartozó szláv népeket ennen alattvalójává teszi. Erre mind a velencei dózse, mind VI. Kelemen pártfogását igyekezett elnyerni. A pápának megígérte: egész népe, Szerbia legkisebb falujának legutolsó kódisa is katolikussá lesz, ha az cserébe oltalma alá helyezi, a magyarok haragjától megvédelmezi őt. Őszentsége igen-igen megörvendett az ajánlatnak. Hogy egy egész nemzet megtérítése az ő nevéhez fűződjön? Mintha hájjal kenegették volna. Csakhogy Dusán cár feledékeny természetűnek bizonyult. Amint Lajos király ezerháromszáznegyvenhatos zárai kudarca folytán felszabadult a közvetlen fenyegettetés alól, íziben megfele
