Lépteit szaporára vette.
Majdhogynem menekülőre.
– Jer hát a barátodhoz, Toldi lovag! Nem igazán alkalmatos, de a prior rábólintott.
Miklós alkarján felborzolódott a szőr. Szilaj ujjongás és bús félelem viaskodott benne. Ujjongott, hogy Bulcsú él, félt, hogy Kálmán nem túloz az állapotját illetőn.
– Menjünk, fráter, menjünk hát!
– Látom, megismerkedtél Valéra kisasszonnyal – évődött a csuhás, maga elé engedvén a lovagot. – Téged is tüsténtiben levett lábadról?
– Mit keres itt ez a fehérnép? – morgott Miklós. – Nem tetszik nekem. Vagyishogy tetszetős, csak… Olyan fura.
– Ő mentette ki a rabságból, hozta ide Bulcsú úrfit, messzi-messzi Taljánföldről.
A meglepetések az istennek sem akartak megfogyatkozni.
– Micsoda?!
– Amint mondám – lökte be az ajtót a szerzetes. – Majd később elso
