– Krizsafánfi megjárja bűneiért a maga kálváriáját – fűzte össze ujjait a pálos akként, mintha fohászra készülne.
– Ezt hogyan érted?
– Egyik nap révülésbe esett. Látományában megnyílt talpa alatt a föld, és ő alászállt egy szőlőindaszerűen kanyargó csigalépcsőn. A barlang mélyén rettenetes vadállatok alakjában mutatkozó ördögök, majd szépasszonyok, kalmárok, hitehagyott szerzetesek kísértették meg, kik mind arra akarták rábírni, hogy tagadja meg a Megváltót. De ő kitartott. Eztán mátkájával, majd édesanyjával találkozott. Mindkettő arra buzdította, hogy tagadja meg hitét, mert, mint mondották volt, Krisztus meghalt. Ám ő tudta, hogy ördögök öltötték magukra két szeretettje alakját. Eztán eljutott egy tüzes tóhoz, egy feneketlen kúthoz és egy égig érő hegyhez. Hitében eltökélve átalkelt
