Miklós önkéntelenül elvigyorodott orra alatt, hisz’ halálfekete taljánföldi ragadványneve előtt a „kedves” megszólítás teljes képtelenségnek hatott.
A históriás minorita. Ügyesen kapaszkodik a címzetesség lajtorjáján.
A históriás minorita. Ügyesen kapaszkodik a címzetesség lajtorjáján.– János fráter, nosza? – lépett be az ajtón az érsek után, aki a fal melletti lócára helyezte a lámpást, majd kibújt a rövid út alatt is csurommá ázott lebernyegéből.
– Ő bizony. Vesd le te is! Emitt vannak szegek – mutattatott a falra, aggattatott az egyik szegre a kanonoki köpönyeg.
Miklós lemondó sóhajjal engedelmeskedett. Abbéli reménye, hogy a kezébe nyomnak valami csecsebecsét, egy érseki jelvényt, vagy tán’ cifrán hímzett oroszlános lobogót, aztán legott szélnek eresztik, egykettőre kámforrá vált.
