Azt a redvás hétszentségit!
Azt a redvás hétszentségit!– Mondanom sem kell, hogy ez az alispáni tisztséged nem érintené – folytattatott. – Az érsek úr sem kívánná el, hogy folyvást őrt állj a reverendája mellett, ugye?
– – Így igaz – erősítette meg az elhangzottakat Vásári. – Őszinte leszek, Toldi úr. Vannak az udvarban, akik nem tisztelnek engem… Kik még nem tisztelnek eléggé. Egyelőre. Jót tenne a hírnevemnek, ha… Nápoly hősének nevét az enyémmel együtt emlegetné a nép.
Lajos szemét az mennyezetnek fordítva túlzó sóhajt hallatott.
– Botorság, mit beszélsz, excellenciás úr! Tiszteletnek nem vagy híján. Nem ám! A Drugethek, Kistapolcsányi meg a Lackfik is nagyra becsülik tehetséged, hasznos cselekedeteid. Sőt még Szirtei is annak ellenére, hogy… Nem is értem, miért vagytok ilyen engesz
