– Csak tréfáltam! Bolondozok.
– Hál’ istennek – lélegzett fel Miklós, majd némi habozás után elérkezettnek találta az időt, hogy előrukkoljon azzal, mi kezdettől fogva furdalta oldalát. – Mi a feladatod számomra?
– Hogyan?
– Miért hívattál, felség? Nincsen torna. Nem kell napokon belül csatába indulni. Másféle dolgokban, már megbocsáss, nem lehet hasznodra jelenlétem… magad is jól tudod! Akkor mégis miért vagyok itt?
A király pár minutáig merőn bámulta hajdani fegyvernökét.
– Egyfelől azért hívattalak, hogy lássalak, barátom. Hogy szóljak véled, mert számítasz nékem. Másfelől azért, hogy hívjalak, jer vélem, pár hét múlva Zólyomba lovagolok. Van ott egy rémületes vérmedve, el kívánom ejteni.
Miklós szemöldöke csodálkozón megemelintődött. Ura tudja jól, hogy a nemesség javával ellenté
