Koppány feje megperdült a levegőben Vencelin nehéz kardjának csapása nyomán.
A test karját vesztett, fejét vesztett, vértől lüktető torzója a csatatér köves földjére omlott és a halált nyitott szemekkel fogadó vezér tekintete egy pillanatra összeakadt legyőzőjével.
Vencelin érezte, hogy a párviadal még benne lüktető heve ellenére izzadt, kidörzsölt sebektől sajgó hátán végigfut a hideg.
A két megtépett, egymással szemben álló sereg hosszú, döbbent pillanatba fagyott. A szél se mozdította a csatateret közrefogó erdők, ligetek fáin a leveleket. A Séd vérhabos vize sem csobbant. Koppány megcsonkított teste körül a száraz, köves talaj mohón nyelte a vörös vért, a vezér feje földet ért, majd odébb gurult, hogy egy nagyobb kődarabban megakadjon és megnyugodjon. Üvegessé váló szeme a semmibe m
