– Hé, te ott! Fordulj csak ki!
Harmadszor kiáltottak rá Babócsára, mire összerezzenve ráébredt, hogy neki szólnak a szavak. A szokatlanul meleg tavaszi nap és a zöldülő vizű lápok, laposok gőze eltompította a gondolatait, a csenevész bokrok és a sötét földbe kapaszkodó égerfa mögött kibukkanó kőházak formái messzire vitték a tekintetét.
A magyar módra szitkozódó, s német módra lándzsát szorongató katonák ott álltak előtte, egyikük kezdte ráemelni a fegyverét. A főjük kicsit hátrébb ült egy erős csontú lovon, amit Somogyban talán málhásnak vettek volna csak maguk mellé, és összevont szemöldökkel nézte őket.
A kegyes férfiak, akikkel Babócsa a Márton-hegy óta járta a Fehérvárra vezető utat, zavartan megtorpantak. A császár földjéről és még messzebbről érkezett és a Krisztus születésének f
