– Hopp, hogy oda ne nézz!
Berzence karjának mozdulatára a felkötött hajú lány az égre nézett, mintha szállna ott valami, és mire visszafordult, a vízzel teli korsója sehol sem volt. Csípőre tette a kezét és mérgesen ráncolta a homlokát az újonnan érkezett legényre, aki széles mosollyal táncoltatta a lovát mellette. Szépen kivarrt süvege alól varkocsokba font, zsírtól szép fényű hajfonatok verték a vállát, a bőrből varrt kaftán alatt sejlettek az izmai.
– Adod vissza! – szólt rá a lány a legényre.
– Ugyan mit? – kérdezte Berzence. Két somogyi társa odébb állította meg a lovát és figyelték a jelenetet. Előreugrattak, hogy bejelentsék a szekerek érkezését a vár sáncait őrző gyalognépeknek, és ha már itt voltak, Berzence nem állta meg, hogy ne incselkedjen az út melletti kútnál sorakozó feh
