Az ég vörösbe fordult, mikor átlovagoltak a megyer szállás köré vont sövényfalon, a sövényfalban meredező hegyezett karók között. Lándzsás, fejszés szlávok figyelték őket fegyvereikre támaszkodva, odébb pár kabar lövő nézte a menetet.
Árpád nem tekintett rájuk.
Odébb szekerek álltak: tágas kört formáltak belőlük, még egy kört a sövényfalon kívül. A szállás régi része, a körülárkolt nemezházak, az élelmet őrző boronaházak, földbe mélyített, ágakra dobott füves göröngyökkel fedett tárolók csak ezután következtek. Nagyra nőtt a megyer szállás, Előd vezér régi szállása, ami immár nem vezéré volt, csak nagyfőé. Nagyra nőtt, mert sok menekülőt fogadott be, és a karók, sövény, szekerek íve és a külső részekre állított hitványak, gyalogemberek őrsége mutatta, készülnek a bajra.
Vagy már elérte
