A hajnalvörös folyón gomolygó párát szürkévé festette az egykori kér szállás romjaiból felszálló füst.
Álmos a fény felé fordította a lovát. Nyugtalanul aludt, árnyéklelke csak vergődött benne, de a tagjait zsibbasztó fáradtság ennél sokkal mélyebbről, sokkal régebbről való volt. Ahogy a feldúlt szállást nézte, úgy érezte, újabb hosszú út előtt áll, aminek nekikezdeni is alig van ereje.
De ki fogja végigjárni, ha nem ő?
– Vezér! – csapott szét egy éles kiáltás tompán kavargó gondolatai között. A hang felé fordította a lovát. Az egyik tízfője érkezett vissza, egy azokból, akiket lövőikkel együtt a környék kifürkészésére ugrasztott, hátha a támadók vagy a szállás népének nyomára bukkannak.
– Vezér! – adott tiszteletet a tízfő, ahogy Álmos mellé ért. – Abban az erdőben pár asszonyra és gy
