A lovak patája tompán dobogott.
Itt száraz volt a föld, kavicsos is, kevés fűvel, és nem nedves. Ez a vidék régóta nem látott esőt. Az erek kiszáradtak, a patakok halódtak. Amerre a csapat lovagolt, nemegyszer akadt útjukba olyan patak, melynek csak a fenekén, itt és ott volt némi víz. Az egyik ilyen tócsában élő halakat is találtak – estére az volt a vacsorájuk.
Hat napja voltak úton. Egyszer tartottak pihenőt, amikor azért nem csak hevertek naphosszat. Mindenki átvizsgálta a gúnyáját, és ha volt szakadás, repedés, kézről kézre adták a nagyon vékony bőrfonalat meg a napnyugatról hozott és féltett kincsnek számító vastag tűt. Aminek hegye oly erős volt, hogy a hozzá nem szokott férfimarkokban sem törött el. És jó volt a bőrnek varrására is. Ha megtört egy szíj, a lónak hámja, repedt a ny
