Az erdélyiek tudták, hogy jőnek. Hiszen napokkal korábban gyors lábú lovon ment el a futár, hogy jöttüket hirdesse. Ezért aztán ugyanott, ahol őszidőn várták a fejedelmet, ott táborozott egy kisebb lovascsapat. És mint akkoron, most is Zarándot küldték a Megyeriek elé.
– Üdvözöllek, Taksony fia Geyza. Remélem, útközben nem esett bajotok.
– Üdv, Zaránd. Miféle bajra gondolsz?
– Farkasfalka, rabló szlávok…
– A farkasok már visszamentek a hegyekbe. Nálunk nincsenek rabló szlávok. Rég szolgákká lettek.
Nem vitatkoztak, csak szelíden próbálgatták egymás szavait. Ahogyan ezt tették a következő napokban is, miközben a most már egyesült két csapat rendületlenül vonult kelet felé. Az egyhangúságot az törte meg, hogy át kellett kelniük egy folyón, mit az erdélyiek Marosnak neveztek. Ez bizony v
