Összeállt a csapat. Pótlovakra rakták a zsákokat az éléssel. Szárított hús, friss cipó, kicsi és nagyobb zacskókban porrá morzsolt marhahús, mit elég buborékosan forró vízbe dobni, és hamarosan kész a táplálék. A többit majd az íjasok útközben leterítik, este megsütik, mit nem esznek meg akkor, viszik magukkal másnap ebédre.
Geyza szeme ragyogott. Boldog volt, miközben fel és alá lovagolt, megszemlélte mind a húsz-egynéhány lovasát. Mindenki gondoskodott jó előre a lovak hámjairól, a szíjakon sehol egy feslés, aminthogy a ruháikon sem. Nem jöhetne vele az, kinek tépett a nadrágja, repedt a csizmája. Kinek nem csillan fényesen a kardja, ha parancsoló szóra előrántja. Tele minden tegez egyenes vesszőkkel, miket az íjasok maguk faragnak nagy gondossággal, hisz az életük függhet ettől. Nincse
