A két férfi gyalog jött. Jan messziről meglátta őket. Nyugat felől közeledtek a folyóhoz. A morva, ki magát annak régóta nem érezte, tenyerével ernyőzve szemét nézett át a csillogó víztükör fölött. Csák bent volt a fogadóban. Béla, a másik evezőslegény meg aludt az árnyékban. A földön feküdt két bokor között, és békésen húzta a lóbőrt – idáig hallatszott. Lina lement a kovácsokhoz, ahogyan az egész családot nevezték. Bizony Apor, a mostani mester, ki apja, Ernye helyébe lépett esztendőknek előtte, egy kis külön házat emelt magának és Révának, ki eddig csak egy leánygyermeket hozott a világra. Virág lánya, Ara és férje, Tomaj, meg kisfiuk, Makó a másik, régi és omladozó házban éltek. Maga Virág meg hol az egyiknél dobta a földre derékalját, hol a másiknál. Mostanság nem találta a helyét, é