– Geyza!
Aki kiáltott, egy pillanatig csöndben maradt: hallja-é a választ? De csak az erdő zúgott körös-körül.
A nyári szálláshoz ez az erdő volt a legközelebb. A nagy, széles tisztásokon gulyák és ménesek legeltek, hétágra sütött a nap.
A fák között egymást érték az árnyékok, olyannyira sűrűn álltak, és itt-ott a termetes bokrok, hogy az árnyak egybefolytak. Voltak nagyon fekete sarkok, ahol a fű, ha nőtt egyáltalán, satnyább volt, a föld meg nedvesebb. A régebbi esők vizét tovább őrizték a mohával benőtt hantok. A folyó, ahová naponta kétszer itatni vitték az állatokat, messzebb csillogott.
– Geyza!
Fiatal legény kereste bátyját a sűrűségben. Aggódott, mert elmúlott azon idő, amikorra Geyza ígérte visszatértét, a nap az égnek boltozatán egy vonással távolabb járt. Hogy hol vagyon ez
