Tavaszidő volt, de már erősen nyárba hajlott minden: a földeken érett a gabona, a tél végén született állatok növekedésnek indultak. Bohó csikók ugyan még olykor hengergőztek a legelők friss zöld füvén, kecskegidák ugrándoztak egyszerre mind a négy lábukkal a légben szökellve. Az anyakocák nyolc-tíz, sőt több malacukat terelgették a tölgyerdőkben, de kutya- és macskakölykök is hunyorgattak a fényben. Borjak néztek csodálkozó, nagy szemekkel erre a világra, és az emberek ivadékai is, kik télen születtek, most élvezhették az égből áradó mérhetetlen fényt.
Kevesekhez jutott el a hír, hogy Taksony, az egykori nagy fejedelem, Árpád ivadéka átalment a két világot elválasztó, láthatatlan határon, és immár nincs többé az élők között. Természetesnek tartották, hogy helyébe a fia, Geyza lépett. Kir
